1. |
Intro
01:01
|
|||
2. |
A gyűlölet harangjai
01:53
|
|||
Az elmúlás óráinak vészjósló ketyegése, amit senki sem hall,
mert a gyűlölet gyökeret vert a fejekben.
Álszent büszkeséggel tobzódva vérben és becsületben.
az érvek nem kellenek, nekik elég még egy hazug mese.
Önmaga, vagy a környezete áldozata
a világ hibáinak, egy ellenségkép az okozója.
Önmaga, vagy a környezete áldozata
előítéletek, rácsainak foglya.
És most újra szólnak, újra konganak a gyűlölet harangjai!
Beteg eszmék felénk kerülő álom képei
amikkel, magukkal húznak egy újabb,mélyebb szakadék felé.
Mert valami ellen mindig könnyebb, mint valamiért!
|
||||
3. |
A zuhanás vágya
02:02
|
|||
Eljött a pillanat, hogy felrúgjak mindent,
nem várok semmit, mert értelme nincs.
Összeborul minden és nem bánom, csak nézem, ahogyan darabokra hasít az élet és fekete lesz minden.
Felrúgok mindent, és hagyom, hogy a mélység felett szédüljek, a zuhanás vágya erősebb, mint a félelmem.
A faszba mindennel, amire vágynom kéne
a kötelességekkel, amik nem az enyémek,
Megtántorodik minden, és téglák hullnak a földre, mialatt darabokra esik minden, az egész amiért eddig küzdöttem.
Megbicsaklik minden, de nem érdekel, csak érzem, hogy most vak vagyok, de boldog leszek…és így táncolok az életem romjain.
”A zuhanás vágya nem a mélység vonzása csak az esés utáni vágy.”
és üres tekintettel nézem, az összes elszalasztott lehetőségem.
De egyszer dönteni kell és belesimulni a valóság tükrébe.
|
||||
4. |
Színjáték
02:35
|
|||
Napról-napra,évről-évre
a hazugságok körbe érnek.
Négyévente egy „új” felvonás
de csak változik a szereposztás.
Hétről-hétre, percről-percre.
újabb csalás kerül terítékre
Kilátástalan életpályákon.
robogó ezrek között
egy vagyok én is.
A falakon mégis,
egyre fakóbbak az árnyékaink,
és velük együtt mi is.
Az apátia, pedig körbefonja
és lassan, megfolytja a holnapot.
A szó, az ész, a teremtő erő.
A szó, a kéz, minden változtatható.
elég már!miért nem szólnak, hogy állj?
elég már!miért nem szól senki, hogy állj?
Még egy patkány politikus
és még egy korrupt bábu.
Hiteltelen pártkatonák közt nincs választás.
Még több az egyenlőbb, az egyenlőek között,
és egy jól szervezett színjáték mögött
pórázra fűzték lassan az életünk.
|
||||
5. |
Szilánkok
02:02
|
|||
Az álomkép, amit egymásban láttunk, lassan darabokra tört.
Már hiába ácsorgunk szorongva a csalódásaink falai előtt.
Mert a hazugságaink hálójában megfulladt a hajnal.
Egy álmos alkonyat szürkületében elveszett a tegnap.
Sziklának képzeltük magunkat de csak homokvárak vagyunk.
Szétmállunk és elporladunk az őszi eső feloldja a holnapunk.
Majd amikor ránk szakad a valóság, a biztonságból céltalanság, bizonyosságból bizalmatlanság.
Gyökeret vernek köztünk a közöny bástyái, árnyékukban nagyot sóhajtanak
a feledés, művirágai.
...és kövér varjak húzzák ki, talpunk alól a nyarat.
A kirakós játék két darabja végleg elkallódva,
már távolodó sínpályákon robogó életünk porát,
egy sárga boríték rejti, és néhány kopott kabát.
és az ujjaim közül az emléked, darabokban száll tovább,
most majd én élem meg azt a magányt, amitől te félsz!
…és csak összetört álmok szilánkjait hagytad a zsebeimben.
|
||||
6. |
||||
7. |
||||
A szikkadt utcák járdalapján úgy szaladgál a vágy
amibe, minden éjjel lyukakat vág a bizonytalanság.
A nevetésed tompuló hangján át,
szakítja tovább az égbolt sűrű fekete bársonyát.
Én azt hittem, hogy megtaláltalak, de közben évek múltak el
A fiatalságom ráncai között az életed folyt el.
Kimetszett belőlem a valóság,
túlnőtt rajtunk a változás.
Sohasem voltál más. Csak játék és szórakozás.
Most emeld fel és dédelgesd egy összetört álom szilánkját,
és érezd, ahogyan mélyen a tenyeredbe vág az élet.
És csapkodd egyre erősebben az önsajnálatod kapuját,
majd láthatod, hogy a fal amiről azt hitted erős csak kártyavár.
Csak illúziót kaptál,én sohasem adtam mást.
Mert nem érdekel, és nem érdekelsz már.
|
Streaming and Download help
If you like Roles&Rules, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp